2011. augusztus 4., csütörtök

Egy érzékkel kevesebb (2. rész)

Ez pedig a következő rész >.<


Egy érzékkel kevesebb (2. rész)
(2010.07.07.)



- Tom, mi a fene volt ez?! - ordítja le David.
- Höh? - reagál Tom.
David arca elkomolyodik.
- Mi van veled haver...? - aggódik - És Bill...? Miért nem jött?
Tom a földet kezdi pásztázni.
- Jött... és épp mikor... mikor a telefonban sürgettem... valami csattanás szerű volt, és megszakatt a vonal.
Belülről már talán a sírás, zokogás fojtogatja, kívülről mégis hűvös.Talán ez százszor nagyobb aggodalom, mintha össze-vissza fontoskodna, és megjátszaná magát. Hírtelen egy szúrást érez a szívében, remegni kezd, és ahogy David elsápadt arcát látja ahogy beszél, úgy homályosul el előtte minden, úgy esik össze. Hírtelen.

***
- Tom! Toom!Kelj már fel tesó, hallod? - rázogatja Bill.
Tom nagy sokára kinyitja a szemét.
- Bill...? Te jó ég... - átöleli, szorosan tartja - Azt hittem bajod esett - bekönnyeznek a szemei - Mi történt? - felül az ágyban.
- Miről beszélsz Tom? - ijedezik.
- Hát miről? Arról, hogy miért nem jöttél? Most mindenki azt gondolja hogy drogozunk!
- Na ezt már tényleg nem értem, miért hinné bárki is hogy drogozunk?!
- Oh, ne csináld ezt!
- Nem, te ne csináld! Agyrázkódásod van, vagy mi? Össze-vissza beszélsz. Nagyon bevághattad a fejed...
Tom összeráncolja a homlokát. "Oh... nem, a kurva életbe, ilyen nincs. Nem bolondultam meg. Nem... ez... ez csak egy álom!"  Visszazuhan az ágyba.
- Oh, mein Gott!

***
- Toom! Jól vagy haver? - szólongatja David, miközben egy pohár vízzel önti nyakon.
- Áhh! Baszd meeeg! - kiált ahogy felébred - Mi a faszomért kell leönteni?!
- Azért, hogy fölébredj. Jobban vagy?
- Nem is voltam rosszul. - mérgelődik. Most tudatosul benne hogy mi is történt eddig.
Gustav és Georg megjelennek. Mindkettőjük aggodalmas arckifejezést vág. Nem is szólnak semmit, leülnek, és várják Tom reakcióját. Ekkor megcsörren a telefon Tom zsebében, aki erre összerezzen, de kapkodva nyúl érte. Megnézi a kijelzőt. "Hmm... ismeretlen szám..." Egy férfi hang szól a telefonba.
- Hállo? Tom Kaulitz-al beszélnék.
- Én vagyok.
- Áh... Jónapot, én Dr. Schwarz vagyok, és tudatni szeretném, hogy megtalálták a testvérét; karambolozott. Nem figyelt oda mikor kanyarodott, és egy ittas kamionos átment az ő sávjába, és Bill már későn vette ezt észre. A jelek arra mutatnak, hogy valószínűleg azért, mert telefonált. Hát ez elég felelőtlen, azt gondolom. De a lényeg, hogy a sofőr egy-két karcolással megúszta, de Bill már keményebb dió...
- Úristen ugye jól van?! - Tom halálra rémül ahogy feldolgozza a hallottakat.
- Nyugodjon meg, jöjjön be és mindent elmondok. De most mennem kell. Vár egy másik beteg. Viszhall. - megszakította a vonalat.
A telefon kiesik Tom kezéből.
- Be kell mennünk a kórházba... - szól fátyolos hangon a többiekhez.
Georg és Gustav nem is mond semmit, csak sápadt arcal követik Tomot.

folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése