2011. augusztus 4., csütörtök

Jégbe Zárva I. (5. fejezet)



Jégbe Zárva I. (5. fejezet)
(2011.01.15.)






Billt egy napja engedték haza, és megint bekerült. Tom megszólalni sem tud az ijedtségtől, a döbbenettől, az aggodalomtól. Hihetetlen. Mi lehet ez?! Először teljes bénulás, aztán szívinfarktus. Egyszerűen az orvostudomány nem ismer olyan betegséget, aminek ezek a tünetei… Szép párosítás.
A doktor természetesen megint csak kimondhatatlanul ledöbbent, mikor Bill bekerült. A végén még tényleg megőrül emiatt… Most már nem várt tovább, összehívta kollégáit, és éppen tartják a konzultációt. Bill pedig ezalatt az idő alatt békésen alszik a már megszokott helyén. A 483-as kórteremben, mint mindig.
Tom végre összeszedi magát annyira, hogy be tudjon menni öccséhez. Leül mellé az ágyra, de nagyon óvatosan, figyelve arra, nehogy felébressze.
- Mi van veled, Bill…? – végigsimít az arcán – Mi ez…? Mi… lehet a bajod…? – óvatosan hajtja testvérére a fejét, miközben csendben sírdogál. – Szeretlek Bill… Annyira szeretlek…
Az említett ekkor hírtelen felnyitja pilláit. Először csak hörög, de aztán rá tudja magát venni a beszédre.
- Tom…?
Tom felkapja a fejét.
- Itt vagyok, Bill, itt vagyok – megfogja a kezét – Nem lesz semmi baj – mosolyog testvérére, miközben egyre csak könnyeit nyeli.
- Mi történt…? – szavai erőtlenül csengenek a szobában.
- Szív… infarktusod volt… - ahogy ezt kinyögi, a könnyei pár pillanatra megsokszorozódnak.
- Oh… Az… durva… - hebegi Bill, miközben teljesen elsápad.
Tomnak már csak bólogatni van ereje.
- Nincs… kedved kijönni kicsit a… friss levegőre? – teszi fel a kérdést váratlanul Bill, teljesen nem odaillően, mire Tom nagyjából csak makogni tud.
- De… persze… hogyne… - feláll az ágyról, és a karját nyújtja Billnek.
A következő pillanatban már a váróban vannak…
- Esik az eső Bill… most inkább maradjunk bent…
- Igazad lehet…
Tom végignéz testvérén, aztán végre, könnyein keresztül mosolyogni kezd.
- Tudtad, hogy ez a hálóing előnyösen áll neked? Kihozza a csípőd vonalát.
Bill erre szigorú arccal néz bátyjára, de csak pár másodpercig bírja a komolyságot, és nevetésben tör ki végül.
- Tudtad te meg, hogy hülye vagy?!
Tom szorosan magához öleli testvérét, és megpuszilja az arcát.
- Tudtam, igen, tudtam, mert normális ember nem tenne ilyet… - és ezzel óvatosan megcsókolja ikrét.
- Nem akarom, hogy normális legyél. – mosolyog.
Körül-belül fél órán keresztül ülnek a váróban és beszélgetnek semmiségekről, egészen addig, amíg az orvos meg nem áll előttük, elkeseredett tekintettel. Bill és Tom elsápadnak.
- Nos… öhm…
- Ju… jutottak… valamire?
- Öhm… igen… jutottunk… Ez…
- Igen? Mi ez? Bökje már ki!
- Ez… egy nagyon ritka betegség… tíz millió emberből egy esik bele… ez… vegetatív kromoszóma díszfunkció…
Bill és Tom értetlenül néznek egymásra, aztán a doktorra.
- I… igen? És… ez a név mit takar? Milyen eljárások vannak?
A doktor láthatóan nagyon kellemetlenül érzi magát a kérdések hallatán. Szavait választékosan intézi az ikrek felé.
- Ez egy lassan kialakuló, de gyorsan lezajló betegség. Genetikai. Az idegrendszer főbb részei egymásután, egyenként leállnak. Először csak egy kis időre, aztán végleg. Nincs gyógymód. Bármikor… Bármelyik napon…
- Mi?! – Tom szemei kikerekednek – Mégis, mit tehetünk?!
Bill kétségbeesetten néz Tomra, aztán az orvosra.
- Csak… egyetlen dolgot javasolhatok neki… Az… utolsó napjait töltse a szerettei között, nyugalomban… Boldogan… - felsóhajt – sajnálom.
- Hogy mi?!
- Én… tényleg nagyon sajnálom… Nem tehetünk semmit… Az idegrendszere bármelyik pillanatban leállhat. Nincs mit tenni… - megrántja a vállait, és gyorsan hátat fordít.
- Ennyi?! – Tom talán fel sem fogja, amit hallott – Ennyit tud mondani?!
A doktor elindul, mintha semmi komoly nem történt volna, azonban Tom szinte azonnal utána kap, és a vállánál fogva rántja vissza.
- Magához beszélek! Ne merészeljen csak úgy elmenni! Mi ez az egész?! Adjon magyarázatot, és mondja el, mit tehetünk!! – egyre indulatosabban kiabál, miközben az orvos a falakig hátrál, aztán ijedten makogni kezd.
- É… én… nem tudom!
- Gyógyítsa meg!!
- Nem tudom!
- Mi az, hogy nem tudja?! Maga nevezi magát orvosnak?! Maga?!­ - az orvos testét ütemesen kezdi a falhoz verni – Gyó-gyít-sa meg!!
De ekkor Bill óvatosan megfogja Tom karját és megpróbálja elhúzni az orvostól.
- Ezzel nem oldasz meg semmit! - szól komoly hangon – Nyugodj meg, kérlek!
Tom elengedi az orvost, és hátrálni kezd. Az indulat kezd belőle eltűnni, és felváltja az elkeseredettség. A doktor még mindig riadt arccal nézi az ikreket, miközben a zsebében már a csipogóját szorongatja. Tom csak szó nélkül nézi Billt, majd odalép hozzá, szorosan megöleli, addigra már zokogva.
- Én… ezt… nehem… hi… hiszem el!
Bill Tomot a hátánál simogatva vigasztalja.
- Shh… semmi baj… - de mostanra már ő is a könnyeit nyeli.   

folytatása következik



Bloghus Kommentek *-*


Renee 69 2011.01.16. 20:12:34

Jaj ne, ne vedd el Tomtól Billt. =( Az tök szomi lenne, mondjuk most is szomi. =( De amúgy nagyon jó rész lett, nagyon várom a következőt, és remélem hogy Bill mégis meggyógyul valahogy. =)

 

 Th Angel 2011.01.16. 21:27:44

Megöllek! Hogy lehet ilyenkor abbahagyni?
Amúgy ne foglak mert szeretlek és kíváncsi vagyok a történet végére!:Dű
De ez valami isteni! Valami elmondhatatlanul jó lett! Rettentően ügyes vagyol!

Ayumi26 · 2011.01.17. 19:11:47

Hogy lehetsz ilyen?! *a lehető legcsúnyábban néz* Ajh, kiakadtam, pedig valami hasonlóra számítottam. xD De én nem akarom, hogy szenvedjenek szegénykék. :(
De persze nagyon jó lett, mint mindig. ^.^ Siess a folytival :D

 

 Eva Kaulitz 2011.01.18. 22:12:06

Jajj ne (szipog) ne vedd el Tomtól *-*
Annyira jó rész lett. Várom a folytatást!

xxslashxx 2011.01.19. 13:56:30

Ehh...kemény de jóóóóóóó...Lájk. Folytasd!

midorii 2011.01.19. 18:17:37

nyaw~ nemáár T___T szegény Bill T_T ahw~
amúgy nagyon jó történet, imádom! (:
folytasd hamar! ^^

 

Neserly Molly · 2011.01.19. 19:58:50

Sietek a kövi résszel, és majd még kiderül, hogy mi lesz Billel... :P
köszi, aranyosak vagytok ^.^

1 megjegyzés:

  1. Jajj, már nem csak Billt ölöd meg, hanem engem is ˇˇ Miért teszed ezt Billel he? He?! HE?! XD

    VálaszTörlés