2011. augusztus 4., csütörtök

Jégbe Zárva II. (5. fejezet, és egyben az utolsó)

Éljeeeen! Elérkeztünk az utolsó részhez ismét, ami csak egyet jelent: A következő bejegyzések aktuálisak lesznek, és nem kell zárójelben odaírnom, hogy mikor íródott valójában. Tehát mostantól a "jelen" bejegyzései következnek. :)


Jégbe Zárva II. (5. fejezet)
(2011.07.28.)




Fuldokolva ült fel pár perc múlva. A szíve még mindig a torkában dobogott. Fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen. Hiányzott neki Tom. Rettentően. Meg kell őt találnia.
És a tünet… Mikor fog a következő tünet jelentkezni?
A következő, ami valószínűleg az utolsó is lesz egyben. És ha jön, akkor senki sem tud majd rajta segíteni. De úgy gondolta, hogy ha Tom nélkül kell élnie ezek után… talán nem is baj.
Nem! Tom él és virul valahol, csak még azt nem tudja, hol. De meg fogja találni.
Mintha valami ellenállhatatlan erő kiszipolyozta volna a lelkét. Mintha a világ valami elviselhetetlenül kegyetlen játékot játszott volna vele.
Nehézkesen kelt fel.
- Ezt anyáéknak látniuk kell! – A tévéhez szaladt, amint felfogta, hogy végre itt egy bizonyíték, hogy nem őrült meg.
De ez a tévé akkor már egyáltalán nem emlékeztetett tévére.
Riadtan nézett a kettérepedt video lejátszóra. Mit is várhatott… hiszen a villám egyenesen belecsapott!
Keserűen sóhajtott fel…
De a kazetta az igazi kincs… Az utolsó reménysugár… Majd szépen Simone orra alá dörgöli, vajon mit lépne rá? Kapkodva vette ki a lejátszóból, de rögtön elment minden életkedve, mikor meglátta, hogy a kazetta több darabban van, és alig tartja össze valami.
Kétségbeesetten, remegő kezekkel próbálta összerakni, de ahogy próbálkozott, a végére már az agyonégett videoszalag sem tartotta össze… Az egész darabokra esett.
Tehetetlenül felzokogott.
A kazettát magához szorította, és úgy sietett le a létrán. Nem tudta hova akar menni, csak el, oda, ahol Tom van.
Gyorsan a házba sietett.
- Bill, minden rendben? – kérdezte Simone – Hogy nézel ki? És mi az ott nálad?
A fiú valóban érdekes látványt nyújtott. Kormos volt, vizes, arcán karcolások, és alig kapott levegőt. Mindene remegett. Fel volt dúlva.
- Ezen Tom is rajta van!
Simone elvette a kazettát Billtől, és döbbenten kezdte el tanulmányozni.
- Mi ez? Hol találtad? Nekünk nincs is videónk!
- Hol van Tom?! – Mintha édesanyja előbbi mondatait fel sem fogta volna.
- Bill, értsd már meg, hogy nem ismerek semmiféle Tomot! Mi ez az őrültség?! Nagyon kezdesz megijeszteni!
De Bill nem válaszolt. Gondolkozás nélkül rohant a fürdőszobába, majd gondosan bezárta maga után az ajtót, és felkapcsolta a villanyt. Úgy érezte, most szüksége van pár perc egyedüllétre, egy kis gondolkozási időre.
Belenézett a tükörbe, de egyáltalán nem tetszett neki a látvány. Kócos volt és piszkos, a sminkje pedig teljesen el volt kenődve. Remegve nyitotta meg a vízcsapot. Nem tudta, mitévő legyen, de bízott benne, hogy egy kis hidegvíz segítene neki gondolkozni. Megmosta az arcát. Perceken keresztül dörzsölte a szemeit, majd ismét a tükörbe pillantott.
Szíve kihagyott egy ütemet, ahogy egy alakot látott maga mögött megjelenni a tükörben. Erre nem számított. Tomot látta!
Hangosan felsikoltott.
Rémülten nézett hátra, de természetesen nem látott ott senkit. Mikor visszafordult, a rasztás fiú még közelebb volt, Bill szívverése pedig egyre gyorsabb lett. Elállt a lélegzete, ahogy tátott szájjal bámult a tükörbe. Látta, amint Tom egészen közel lép hozzá, miközben a saját tükörképe teljesen eltűnik.
- Tom… - suttogta rémülten.
Félt, fogalma sem volt, hogy mi történik vele, de ugyanakkor hatalmas szeretet, és féltés töltötte meg a lelkét. Boldog volt, hogy végre láthatja a testvérét, még akkor is, ha ilyen bizarr helyzetben. Úgy érzete, talán tényleg kezd megbolondulni, de már ez sem érdekelte.
A rasztás kétségbeesetten ment egyre közelebb hozzá, és beszélni kezdett, de Bill nem hallott semmit.
- Nem értelek! – kiáltotta elkeseredetten.
Tom tehetetlenül topogni kezdett. Még egyszer, sokkal lassabban elismételte a mondandóját, de Bill még mindig nem értett semmit…
- Tom, gyere ki onnan, kérlek! – sírta reményvesztetten.
Ekkor odakint egy hatalmasat dörgött az ég, és az áram egy pillanatra elment. Koromsötétség telepedett a fürdőszobára. Bill pedig csak még rémültebb lett.
- Tom! – kiáltott fel hangosan.
A fiú tehetetlenül állt a fürdőszoba közepén, a szíve őrült tempóban vert. Még mindig sötét volt, ő pedig meg sem mert mozdulni.
- Bill, minden rendben?! – kérdezte Simone odakintről, halálra rémülten.
Nyilvánvalóan meghallotta fia kiáltásait, és az, hogy Bill nem reagált aggódó szavaira semmit, csak jobban megrémisztette.
Billnek szinte ideje sem volt felfogni, hogy édesanyja már dörömböl a fürdőszoba ajtaján, mert a következő pillanatban ismét működött a villany, Tom pedig az üveghez hajolt teljesen, miközben csillogó szemekkel kezdett a párás üveg másik oldalára írni valamit. Bill izgatottan követte testvére minden mozdulatát.
”!neyleh ttokosz a knuzzoklálaT„
A fiú kikerekedett szemekkel olvasta át a feliratot újra és újra, de megint csak egyre jobban megbizonyosodott arról, hogy tényleg kezd megőrülni, mert az írásnak semmi értelmét nem látta.
Természetesen Tom is észrevette testvére tehetetlenségét, így mutogatni kezdett. Az ujjával köröket próbált leírni, amiket Bill már végképp nem értett. Pár másodpercen belül Tom már egész testével forgott, Bill pedig keserűen elnevette magát.
- Hát tényleg megőrültem…? – suttogta.
De aztán Tom elégedett tekintettel nézett vissza Billre, és mosolyogva rajzolt a felirat alá egy visszafele mutató nyilat.
Bill először ezt sem értette, de aztán a következő villámcsapással egy időben hírtelen összeállt a kép. Nem is értette, eddig hogy nem fogta fel.
„A tükör másik oldalán írta… ellentétes irányban…”
Visszafele kezdte el tanulmányozni az írást.
- Találkozzunk a szokott helyen… - Hangosan olvasta fel.
A szíve nagyot dobbant, és sokkal izgatottabb lett, mint eddig bármikor a nap folyamán. Vagy egész életében. Hatalmas szemeket meresztett a tükörre, miközben látta, amint ikre a tenyerét az üveghez tapasztja, aztán döbbenten tudatosult benne, hogy testvére arca deresedni kezd. Billt kilelte a hideg, ahogy tehetetlenül figyelte, hogy bátyja szépen lassan kezd megfagyni.
- Tom! Milyen szokott helyen?! – üvöltött, de Tom erre már nem tudott mit reagálni.
Megdermedve nézett Billel farkasszemet, ki kezét az üvegre tapasztva, eredménytelenül próbálta letakarítani a tükör másik oldalán terebélyesedő jégvirágokat. De aztán hírtelen, megint csak villámcsapásszerűen, beugrott neki egy kép.
- A játszótér!
Magát vissza nem fogva, hatalmas indulattal tépte ki a fürdőszoba ajtaját, nem foglalkozott a külvilággal, és nem foglalkozott édesanyja kétségbeesett arcával sem, mikor nekiütközött. Nagy lendülettel, és határozott léptekkel viharzott ki a lakásból, a kérdezősködő, aggódó Simone-t és Gordon-t pedig szó nélkül otthagyta.
Már estefelé járt az idő, kezdett sötétedni, a vihar pedig azóta sem csillapult, csak még jobban rázendített. De Billt ez nem állította meg. Nem vitt esernyőt, nem vitt kabátot sem. Úgy érezte, most végre visszakaphatja azt a személyt, akit elszakítottak tőle. Sőt… tudta.
A szíve minduntalan ki akart ugrani a helyéről, ahogy rohant át a viharon, közben pedig végig testvére nevét kiabálta.
Végtelennek tűnő ideig loholt a kihalt utcákon, még soha nem érezte ilyen távolinak azt a kis játszóteret. Mintha egyre távolabbnak tűnt volna…
De nem adta fel.
Végül a park szélénél megállt. Ekkor már csak egy kicsit hiányzott, hogy elérje a játszóteret is. De úgy érzete, nem bírja tovább. Alig kapott levegőt, és a lábai sem akartak neki engedelmeskedni. Megkapaszkodott a térdeiben, majd szinte azonnal felegyenesedett. Úgy érezte, menten összeesik, és pánikba esett. Sejtette, mi fog következni; már nem egyszer tapasztalt hasonló előjeleket.
- Ne! Még ne!
Kétségbe esetten nézett körül, összeszűkült szemekkel fürkészte a környezetét, de az eső hatalmas, sűrű cseppekben zuhogott, mindent és mindenkit elszakítva egymástól…
De Bill még mindig nem adta fel.
Elszántan, botladozó léptekkel ment bentebb a játszótér felé, minden erejét beleadva.
Hamarosan meglátta a hintákat, amikben mindig együtt ültek.
Végül pedig meglátta, amint egy alak kiszáll az egyikből.
A boldogság, és a szeretet hatalmas erővel áramlott végig a testén, ezzel végleg kiűzve belőle az összes félelmet.
- Tom… TOM! – Rohanni kezdett a hinta felé.
De mégis, nagyon lassan haladt.
Az alak szinte azonnal felé fordult, és hasonlóképpen ő is rohanni kezdett Bill felé.
- Bill!!!
Minden erejüket beleadva rohantak egymáshoz, de még mindig túl messze voltak.
- Tom, annyira szeretlek! – kiáltotta a feketehajú.
- Én is, Bill!
A könnyek megállás nélkül folytak mindkettőjük arcán.
Már körül-belül csak öt méterre lehettek egymástól, mikor észrevették, hogy a talaj elkezd kettérepedni közöttük. Villámsebességgel terebélyesedett a rés, miközben az ikrek, a földdel együtt, ellentétes irányba kezdtek el egymástól távolodni.
Bill rémülten, hitetlenkedve fürkészte az újabb lehetetlen akadályt. Pár pillanatig erőt vett rajta az érzés, hogy talán soha többet nem érintheti a számára legfontosabb személyt, de most sem adta fel.
Minden erejét és elszántságát beleadva ugrotta át az addigra már több méteresre nőtt szakadékot, és tovább rohant Tom felé.
Nem értette, mi történik körülötte, hogy mi miért történik, de nem is érdekelte. Tomon kívül nem érdekelte semmi.
Csak pár centiméter hiányzott már. Egyszerre nyújtották ki a karjukat egymás fel, hogy minél hamarabb a másikhoz érhessenek. Tudták, hogy minden egyes pillanat számít.
Ahogy végül a két test egymásba borult, a világ körülöttük egy csapásra megszűnt létezni, megsemmisült, és az addigra már óriásra nőtt repedés magába nyelt mindent.

vége.

szerző: Neserly Molly

 Bloghus Kommentek *-*



alisa 2011.07.28. 00:32:12

Molly...Hogy merted azt mondani h szar?! Esküszöm mégegyszer ilyet mondasz megölöm magam!Ez fantasztikus!!!Jajj istenem de nagy sok...Mien szép.Jajj istenem jajj nekem.Olyan szépen megirtad esküszöm h bekönyezet a szemem.
Most nem nem is tudom kifejezni magamat elérzékenyültem...
Remélem hamar hozod azt a történetet és h mielöbb folytattod ezt mert állati kiváncsi vagyok!
Nagyon jó lett.Fantasztikusan csodálatos!!!
Siess a kövivel Pusy

Eva Kaulitz 2011.07.28. 01:06:27

Úristen Molly!
Hihetetlenül vártam már a folytatást és nem is tudod, hogy a legeslegjobbkor raktad fel. Szükségem volt most erre, nagyon!
Ez egyszerűen elképesztő lett! *.*
A mérhetetlen és elválaszthatatlan szeretet, szerelem mennyire is erős. Fantasztikusan kifejeztél minden egyes mozzanatot és érzelmet. Magam előtt láttam a kétségbe esett Billt, ahogy képtelen felfogni a maga körül zajló világot és egyre csak arra próbál összpontosítani, hogy megtalálva minden kis millióra darabra hullott puzzle darabkát, rakja össze a megvilágosodást jelentő képet, aztán olyan gyorsan, ahogyan csak tud rohan élete legfontosabb személyéhez, nem törődve senkivel és semmivel. Amúgy képes bármit megtenni érte!
Iszonyatosan jól fejezted be, sok sok kis kérdőjelet hagyva a fejünkben. Ahogy Bill és Tom különös módon egymásra találtál. Azt hiszem fogsz még nekünk sok meglepetést okozni, megannyi bonyodalommal és számtalan élménnyel.
Épp úgy, ahogy az előző részek, ez is teljesen elbűvölt és magával ragadott. Egyszerűen fantasztikus vagy és az is, ahogyan és amit írsz.
Hatalmas köszönettel tartozom neked, mert rengeted erőt merítek az írásaidból és most sem volt másképp.
Remélem, hogy hamarosan jön az 5. rész, de nagyon várom már az egyperceseket is :)
 

Eva Kaulitz 2011.07.28. 01:07:35

vagyis |||. XD
Látod, ennyire elvarázsolt :P

Neserly Molly · 2011.07.28. 01:33:59

olyan aranyosaak vagytok ^.^
Alisa, azért mondtam hogy szar, mert úgy gondoltam XD De örülök, hogy neked tetszik, és nagyon nem örülnék neki, ha megölnéd magad :'( Kivel maradnék fent a fészen hajnali 6-ig??? :P
És igyekszem a következő részekkel :)
Eeeva, olyan aranyos vagy *.* Örülök, hogy tetszett a rész ^.^ Hát igen, Bill eléggé el volt veszve, de majd még ez is változik :P És igen, Bill tényleg megtenne Tomért bármit ^.^ Örülök, hogy ez a véleményed *.* Hamarosan felkerül az az egy-két egyperces is, de ennek a folytatását sem tervezem túlzottan halogatni :)
köszönöm a komikat *.*

xxslashxx 2011.07.29. 08:43:14

Eszméletlen jó lett! Csak gratulálni tudok és várom a folytatást meg ha másik törit raksz fel azt is persze.

Witor 2011.07.29. 23:04:19

Nagyon jó!
Ahogy fokozódik a feszültség szegény Bill körül, az mesteri! A végén pedig... ahogy darabokra szakad a világ... komolyan mondom, magam előtt láttam a jelenetet!
Nem tudom, ez után mi fog következni, de még csak ötletem sincs! Annyi bizonyos, hogy durva dolgoknak nézünk elébe...
Egy szó mint száz, gratula! (Nem a vérszívó)

Neserly Molly · 2011.07.30. 00:10:21

Slash, Witor, köszönöm a kommenteket ^.^ Örülök, hogy tetszett :))

Ayumi26 · 2011.08.20. 00:53:30

Húúúú, hát itt meg mi történt? o.O Az jó, hogy én most ennyire nagyon össze vagyok zavarodva? Gondolom, pont ezt akartad, úgyhogy igen. :P És... mégis mi van a világgal? Miért van minden az én cicabogaraim ellen? :( De... Végre itt volt Tooooom!!! ^.^ És komolyan mondom, ahogy ott a tükörbe írogatott, a Tükrök című horrorfilm jutott eszembe, szóval az a rész nekem egy kissé ijesztőre sikerült. Egyben zseniálisra. ^.^ És... Mi a jó élet van Simone-nal és Gordonnal? >.< Vagy... ugye, Bill buksijával minden rendben van? Igen, hiszen Tom él! Tomnak élnie kell!! Muszáj!!!
Na jó, nyugodozom lefelé. xD Szóval, ez a történet még mindig ugyanolyan nagyszerű, mint mikor az előző részhez írtam a kommentet vagy az az előttihez. ^.^ És most az egyszer kivételesen higgy nekem, légyszi, tudod, hogy nagyon utálom, mikor valakit csak hízelgésből dicsérnek, és én egyszerűen képtelen vagyok olyat tenni. >.< Legalábbis, ha azt szeretném, hogy a gyomrom őrizze meg a nyugalmi állapotát, akkor nem teszek olyat. xD
Na, de nem szövegelek tovább, mert kezd elegem lenni magamból. xD Nagyszerű ez a történet eddig, remélem, hamar folytatni fogod. ^.^

Neserly Molly · 2011.08.20. 01:06:26

Ayumii *.* Úgy örülök a kommentednek ^.^
Hát igen, nagyjából ez volt a célom :P
Hogy mi van a világgal, majd az is kiderül hamarosan :P
Egyébként nekem is az a film jutott eszembe, az a film volt az ötletadó ^.^
Gordon és Simone... majd az is kiderül :P Hogy Bill még észnél van-e... kérdéses egyelőre xD
És igen, tudom, hogy mennyire nem szereted az olyanfajta kommenteket, és éppen ezért nagyon jól esnek a szavaid ^^
Nagyon örülök, hogy tetszett, és a folytatás is hamarosan jön, már amennyire tőlem telik ^.^

IvvyHuGii 2011.09.04. 17:43:27

Szia!
Én még új vagyok ezen a blogon és még nem kommentáltam, de végig olvastam ezeket a történeteket és minden elismerésem ;)
Fantasztikus történet, rettenetesen izgalmas, annyira le tud kötni :D Teljesen odáig vagyok :)
Tényleg remek volt és várom a további írásokat, mert nagyonnagyon öröm olvasni :)

Neserly Molly · 2011.09.06. 18:32:32

Szia IvvyHuGii :)
Nagyon nagyon örülök, hogy tetszik *-* És köszönöm a kommentedet! ^^
A blogom a mai nappal elköltözött: www.thsszivthslelek.blogspot.com
Bár gondolom már láttad az új címet :') Mindegy, azért leírtam>.<
Még egyszer köszönöm szépen a kommentedet! ^^

1 megjegyzés:

  1. Most akkor lezuhantak? Vagy Bill felébred a fagyasztásból?

    Ja, amúgy mint mindig csodálatos, és már csak kicsi kell, hogy ne fakadjak sírva :,)

    VálaszTörlés