2011. augusztus 4., csütörtök

Paparazzi (12. rész)



Paparazzi (12. rész)
(2010.10.02.)



És folytatódott is, mert másnap tényleg visszamentem. Természetesen nem reggel, hanem csak koradélután. "Édes jó Istenem, mi lesz most? Mi lesz Billel...? Mi lesz Tommal...? És... mi lesz velem...? Ha rájönnek hogy én voltam, nekem végem van. Na de honnan jönnének rá...?" Csapongó gondolataimat gyorsan elrendeztem, és a többi tennivalómra  összpontosítottam. Volt egy olyan érzésem, hogy ez lesz az utolsó látogatásom a kórházba. Jólesően felsóhajtottam. Utoljára körbenéztem, hogy biztosan mindent elraktam-e ami szükséges lehet, és ezután tényleg elindultam. Csupán fél órába telt az odaút. A parkolón át mentem. Akaratlanul is eszembe jutott hogy tegnap mit tettem. És ekkor begördült egy számomra ismeretlen autó, majd Tom szállt ki belőle. "Na, mégsem okoztam neked akkora nagy veszteséget, ugye?" Próbáltam kerülni a tekintetét, de nem sok sikerrel. Ezúttal rám nézett.  Kicsit csodálkozva, kicsit rosszallóan mért végig. De nem szólt hozzám. Tisztes távolságban haladt el mellettem. "Na, én is pont jókor jöttem ide..." Negyed órát vártam, aztán követtem őt. Sietős léptekkel, a végén már futva haladtam. Úgy éreztem sietnem kell. A szokott, nem feltűne helyemre álltam, ahonnan mindent jól látni és hallani. Tom csak ült, és reménykedve figyelte békésen szuszogó öccsét, és várta, hogy felébredjen. És nem is hiába, mert a következő percben Bill felnyitotta pilláit. Egyenesen fivére szemeibe nézett... Valószínűleg egymás gondolataiban olvashattak... Tom arcán ismét megjelent az elkeseredettség, szája kicsit nyitva maradt, alig kaphatott levegőt. Bill arca bágyadttá vált, szemei szomorúan csillogtak. "Eljött az elkerülhetetlen pillanat... Mi lesz most...?"  Bennem is meghűlt a vér. Bele sem bírtam gondolni, hogy mi lesz ezután. Két percen keresztül tartott ez a nyomasztó csend, két percen keresztül szemeztek egymással. Komolyan, már az is megfordult a fejemben hogy én megyek be és töröm meg a csendet... Persze ezt szerencsére nem tettem meg. De mint később kiderült, nem is volt rá szükség. Tom a figyelmét levette Billről, és a padlót kezdte el bámulni, eztán óvatosan felemelte tekintetét... és rekedt hangon megszólalt.
- Bill én... - de csak ennyit tudott kinyögni.
- Tom... - az énekes pedig csak ennyit mondott, miközben a száját kicsit felbiggyesztette.
A gitáros ekkor térdre rogyott az ágy előtt.
- Én úgy sajnálom! - sírta, magát vissza nem fogva - Bármit megteszek Bill, bocsáss meg! Bocsáss meg... kéhérlek! én... éhén... johóvá teszem! - és közben a takarón keresztül ölelte
testvérét. De látszólag Billt ez nem-igen hatotta meg. Felült.
- Eressz el! - és felállt az ágyról.
Tom kétségbe esetten nézett Billre, sírása alábbhagyott.
- Bill... én... tényleg nagy...
De Bill beléfojtotta a szót.
- Ne! Ezt ne mondd! Elég!
- De én tény... - ismét zokogásban tört ki.
- Tom! Hagyj ezzel, kérlek! - mondta, miközben visszaült - Ne bőgj itt nekem! - a hangja elcsuklott - Tudod... azt nekem kéne! Nekem! Sose jön össze semmi! Érted?! Ebben a rohadt életben egyetlen egy személy van, aki számít nekem, akit szeretek, akihez kötődök, akiben megbízok, egy személy van, aki értelmet ad mindennek! Gondolom fogalmad sincs ki lehet az, igaz?! - hírtelen elhallgatott, mert már neki is folytak a könnyei. - És... tudod... amióta te... én... nem akarok élni!! És tehessék! Egy BUSZ! Csak én lehetek ilyehen szerencsétlehen! - az arcát a kezeibe temette, és úgy zokogott tovább.
Tom felállt, és remegő kezével óvatosan megsimogatta testvére hátát, és az arcát erőszakkal emelte fel, így a két könnyes szem ismét egymást fürkészte.
- Ha... ha te... ha nem... én... én... én sem... nélküled nem...
Bill nyelt egy nagyot.
- Miért mondod ezt? Miért hazudsz?!
- Nem... hazudok... Szeretlek. - felelte könnyesen - Bocsáss meg!
Az énekes felnevetett.
- Hát ez jó! Tudod, én nem haragszok! Megbocsátok, oké? Semmi bajom veled! Mert hát mi lenne? Gyere, cókmókoljunk ösze, menjünk haza, nézzünk focit vagy mit t'om én mit, menjünk el kurvázni, részegedjünk le vagy valami ilyesmi. Gyere bratyó, tesó, legyünk minta ikrek, és lógjunk mindig együtt! Ugye Te is ezt akarod?! - utolsó szava fájdalmasan csengett a szobában.
Tom nagyokat nyelt, és pislogott. Szerintem már végkép nem tudta mit mondhatna...
- Én... nem... - csuklott el a hangja.
Bill nem felelt erre semmit. Felkelt, pakolni kezdett, és felsóhajtott.
- Ajh, Tom... bár ne szeretnélek... - lehajolt, és szedegetni kezdte a cuccait.
Tom arcán pedig egy pillanat erejéig egy mosoly jelent meg.
- Ha gondolod segíthetnél pakolni... Elegem van a kórházból... Haza akarok menni.
Tom szó nélkül lehajolt hozzá és segített hajtogatni. Nem volt ott sok ruha, hamar végeztek. Én pedig minden erőmmel azt kívántam, hogy Bill bocsásson meg. Nagyon akartam. Elgondolkoztam az élet dolgain. Hogy nem véletlen, hogy Bill túlélte a balesetet. Hogy még egy esélyt kaptak... kapott Tom. A fejem az üvegnek koccant, mert teljesen elbambultam. Bill és Tom pont ekkor álltak fel, és egyenesen rám néztek. Azt hittem, azonnal elájulok, úgy megijedtem. Mindenem remegni kezdett, hírtelen megmozdulni sem tudtam.
- Te Bill... az a csaj... az...
- Igen, tudom.. - sóhajtott Bill.
- Szerintem ő volt aki... - lerakta a ruhákat, és sietős léptekkel indult a kijárat felé.
Ekkor tértem magamhoz és felfogtam mit mondott. Rohanni kezdtem. Minél hamarabb el akartam onnan tűnni. Pár másodpercel később hallottam egy ajtócsapódást, és rohanó lépteket.
- Héé, állj csak meg!!
De én nem foglalkoztam vele, csak loholtam le a lépcsőn. Egyszerre öt lépcsőfokot is átléptem, nem érdekelt volna az sem ha elesek és kitörik a nyakam, csak ne keljen vele beszélnem, csak ne érjen utol! Szaladtam, lélekszakadva, semmit sem figyeltem. Most így futva sokkal lassabb volt míg leértem, mint mikor csak lassan sétálgattam. "Nem is gondoltam hogy tudok ilyen gyorsan futni" - gondoltam mikor leértem, és felfogtam, hogy Tom nem ért még utol. Nem álltam meg egy pillanatra sem, futottam tovább, ki az utcára. Nem tudom hogy hol tarthatott üldözőm, a szívemet szabályosan hallottam ahogy dobog, és emelett semmi mást nem érzékeltem. Szaladtam az utcán, a járdán, eztán pedig semmivel sem törődve egy méretesebb bokorba ugrottam. Máskülönben előbb-utóbb úgyis utolért volna. Pár másodperccel később megláttam, ahogy Tom elszaladt előttem, aztán pedig visszafordult, és megint elhaladt mellettem, miközben szitkozódott.
- A kurva életbe... Na de előbb-utóbb úgyis elkaplak!
A szívem dobbant egy mégnagyobbat, és csak arra tudtam koncentrálni, hogy ne vegyen észre. "Többet tényleg nem fogok vissza jönni ide! Kész! Vége! Van más jó téma! Végeztem a  Kaulitzokkal!"



folytatása következik.

Bloghus Kommentek *-*

Renee 69 2010.10.02. 20:13:54

Juj, nagyon jó rész lett, kivi vok a folytatásra de nagyon *.*

Neserly Molly · 2010.10.02. 21:02:21

köszi, örülök hogy tetszik :D Igyekszem a folytatással :))

Dinn 2010.10.02. 21:14:00

úhh, megérte várni rá, mert nagyon jó rész lett *.* nagyon várom a következőt :D

Eva Kaulitz 2010.10.03. 02:36:09

Erre tényleg megérte várni. Csodás lett ez a rész. Nagyon várom a következő rész, kíváncsi vagyok az újabb fejleményekre.

Ayumi26 · 2010.10.03. 14:54:38

Hehe, na kíváncsi vagyok, meddig fogja tudni tartani magát a fogadalmához a kis újságíró csajszi. :P Arra meg pláne, hogy mi lesz ezután az ikrekkel. Nem lennék most egyikük helyében sem, sok mindenről el kellene beszélgetniük.
Nagyon jó lett a rész, egyre jobban megfogalmazod az érzéseket, gratula élre. Tényleg szép lett. :D
És már nagyon várom a folytatást, remélem, hamar jön. :D

Neserly Molly · 2010.10.03. 16:49:35

köszönöm szépen, nagyon jól esik ^^ :D
És Ayumi, örülök hogy így látod :D
A folytatás pedig sajnos csak hétvégén lesz fent... már ha addig meg tudom írni.. próbálkozok :D

Th Angel 2010.10.03. 19:27:14

Szupcsi! Ügyike vagyol! De abban biztos vagyok, hogy a csaj visszamegy. Ez tény. De olyan kíváncsi vagyok, hogy mi lesz.

dr.szoszi1994 2010.10.06. 08:38:07

Tényleg naddon jó lett! Meg érte 2 hetet várni rá! Tita babalett!
Remélem hamar folytatod!

Neserly Molly · 2010.10.07. 12:13:44

köszi szépen, örülök hogy tetszik! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése