2011. augusztus 4., csütörtök

Paparazzi (8. rész)



Paparazzi (8. rész )
(2010.08.25.)


Azt hiszem fél óráig ültem ott jelentéktelenül; a gondolataim egészen máshol jártak. Eztán ismételten felkeltem, és célba vettem a kórtermet. Ekkor már senki nem volt ott csak az énekes. Levettem a parókámat és a táskám mélyébe rejtettem. Óvatosan megfogtam a kilincset, lenyomtam, eztán hihetetlenül lassan nyitottam ki az ajtót. El sem tudom képzelni hírtelen hogy volt ehhez bátorságom, de volt. Hírtelen levegőt sem kaptam, a szívem zakatolt. Legszívesebben odarohantam volna autogram-ért és közös fényképért esedezve, miközben a nyakába ugrok. De Bill érdekében ezt nem tehettem meg. Látszólag higgadtan léptem be.
- Szia Bill. - köszöntem neki.
Érdektelenül fordult felém, én pedig megláttam kisírt szemeit.
- Gondolom rám sem emlékszel...
Bill erőltetett az arcára egy mosolyt.
- Hát ezt eltaláltad. - nevetett fel - örülnék ha elmondanád ki vagy nekem. A nagynénim? A kishúgom? Unokatestvérem? A barátnőm? A szomszédom? - kis szünetet tartott - A gyógyszerészem?
Mosolyogva válaszoltam.
- Egyik sem. De én is csak jót akarok neked. Hidd el, hamarosan emlékezni fogsz mindenre.
Furcsa, de ezek után nem nagyon firtatta a dolgot kilétemről. Valószínűleg nem is érdekelte.
- Jah. Szeretném azt hinni. Azt.. azt sem tudom... hogy kerültem... ide... - a hangján érezni lehetett hogy már csak pár pillanat kell ahhoz hogy elsírja magát. Igazam is lett. Sírni kezdett. - És hogy ki vahagyok... nem tu... tudok.. sehemmit... - sírta.
Szinte azonnal ott termettem mellette, és gyorsan átöleltem. Jobb reakció nem jutott eszembe. Ő pedig azonnal hozzám bújt, szorított magához, és magát vissza nem fogva hullottak a könnyei. Lett egy olyan érzésem, hogy már elég régen szüksége lehetett egy ölelésre. Idáig bírta erősnek mutatkozva. És pont akkor gyengült el, mikor számára egy szinte idegen alak látogatja. Engem viszont átjárt a boldogság. Ha belegondolok hogy pár éve, otthon Magyarországon, ha valaki azt mondta volna nekem, hogy egyszer Bill az én karjaim közt fog sírni... valószínűleg a képébe röhögtem volna. És tessék, most itt van. Pár perc múlva elengedett, és elgyötört tekintettel nézett rám.
- Tudod... még... még senki sem... ölelt meg. - mélyen a szemembe nézett.
Én meg kicsit zavarba jöttem.
- Öhm... mi... mire valók a barátok...?  - néztem rá erőltetetten mosolyogva.
Kínosnak találtam a helyzetet.
- Na majd megkérdezem öhm... Tomtól hogy ki az a barnahajú lány. - nevetett fel.
Halálra rémültem.
- MI?! Ne! Tudod... engem csak Te ismersz. - próbáltam a helyzetemet menteni.
- Oh. Értem. Oké.
Ezután utat tört magának az újságíró énem, és a kötelező kérdéseket tettem fel.
- De... egyébként hogy érzed magad? Vannak... fájásaid?
- Nem, nincsenek. - mosolygott.
- És öhm... semmire sem emlékszel a személyiségedből?
Kicsit elgondolkodott.
- Hát... nem... de... ahogy ezeket a tetkókat meg piercingeket nézem - nevetett fel - háát... furcsa ember lehetek!
Erre én is nevetni kezdtem. "Furcsa?! Az nem kifejezés! Az hogy a saját tesódba beleestél sokkal furcsább mint pár idétlen tetoválás!"
- Bill, én most elmegyek. El kell mennem.
Az énekes megdöbbent hogy hírtelen ezt mondtam, de bólintott végül.
- Jól van. Köszi hogy benéztél. Ígérd meg hogy még meglátogatsz, Idegen! - nevetett.
- Ez csak természetes. - nevettem én is.
Elindultam az ajtó felé, de aztán döbbenten visszafordultam, mert Bill énekelni kezdett.
- Through the monsooooon - és viccesen grimaszolt hozzá.
- Ez meg mi?! - meghűlt bennem a vér.
- Fogalmam sincs. Csak a fejemben van. - mosolygott rám.
- Oh. Értem. Na, most már tényleg megyek. Bill, gyógyulj meg!
Eztán kiléptem. Nem is tudom miért mentem be hozzá. Nem tudom. Egyszerűen így láttam jónak. Lehet hogy nem kellett volna, de már mindegy. Megtettem.

folytatása következik

Bloghus Kommentek *-*

Eva Kaulitz 2010.08.26. 02:02:08

Ez valami irtó klassz. Remélem hamar emlékezni fog Bill. Kíváncsi vagyok, hogy fog reagálni mikor rájön szerelmes Tomba :D

xxslashxx 2010.08.26. 10:49:51

Irtam chatre is de írok ide is :P

Kurvajó, imádom.Folytasd gyorsan.

Dinn 2010.08.26. 11:20:15

huh, de klassz rész lett! :D olyan kis édes benne Bill, imádom *.* nagyon várom a folytatást :P

Ayumi26 · 2010.08.26. 19:28:24

Én is nagyonaggyonagynagyon várom a folytatást. Annyira édes lett. *.* És, hát, igen, Bill egy kis furcsa angyalka. :P

Renee 69 2010.08.26. 21:24:08

Nagyon jó rész lett, és kivi vok a folytatásra nagyon! :D ;) *.* ^.^

Neserly Molly · 2010.08.27. 00:37:49

köszönöm szépen hogy írtatok kommentárt, a folytatással pedig megpróbálok sietni :D

Witor 2010.09.02. 13:13:46

Nohát.
A "kis szünetet tartott - A gyógyszerészem?"-poén hatalmasat ütött. Nagyon tetszett, hangosan fel is röhögtem. A főnököm majdnem észre is vette, hogy olvasok, és csak a villámgyors egérkezelésemnek köszönhetem, hogy időben ki tudtam lépni, és nem buktam le. ;)
Ami kicsit fura volt: a "fájásaid" kifejezést terhes nőknek szokták mondani, közvetlenül a szülés előtt. Inkább a "fájdalmaid" kifejezést kellett volna használni.
A másik ilyen a "semmire sem emlékszel a személyiségedből?". Az ember nem a személyiségére emlékszik, inkább a multjára, az életére, vagy a "tegnapi napra" :)
Összességében ez a rész is nagyon jó volt, csak így tovább!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése