2011. október 14., péntek

Jégbe Zárva III (1. fejezet)

Sziasztok, szerelmetes mátkáim! *-* Végre, képes voltam hozni a Jégbe Zárva III első fejezetét. remélem, nem okozok nagy csalódást vele, bár igaz, én nem vagyok túlzottan elragattatva tőle :/  Na meg az én hatalmas ps tudásom >.< Na de mindegy, most írtam egy kisebb összegzést  xD Jó olvasást! :)) 




Első rész: Billről kiderül, hogy halálos beteg, ám mielőtt a betegsége a végső stádiumába érne, egy fura kinézetű orvos, egy egyszeri, vissza nem térő alkalmat kínál neki. 
Második rész: Billnek, valami rejtélyes okból kifolyólag egészen a legutolsó  pillanatig egyedül kell boldogulnia, és az emlékeivel is meggyűlik a baja.




Jégbe Zárva III (1. fejezet)

A sivatagi éjszakák kegyetlen hideggel büntetik azt, ki botor módon elfelejt időben zárt helyre menekülni. Nincs a Földnek még egy olyan pontja, hol ekkora különbség lenne az éj, és a nappal közt. Még az apró kis rovarok is a homok mélyére bújnak, várva a reggelt, és vele azt a rövid időszakot, míg élelem után nézhetnek; ugyanis a nappalok talán még gyilkosabbak itt, az Isten háta közepéhez leginkább közel eső vidéken.
A Sivatag ébredezett. Forró szél támadt, a közeledő forró nap ígéretét hordozta. Ördögszekér pattogott lassan tova; egy aprócska gyík dugta ki fejét egy kő alól, s nézett utána. Úgy tűnt, ugyanolyan napnak néz elébe, mint eddig minden reggel…
Ám most valami történt. Valami, mire eddig nem volt példa…
Halk szisszenés hallatszott, mintha csak a szél váltott volna hangszínt.  Megmozdult a talaj, majd valami kiemelkedett alóla, miközben a homok lepergett róla. Mintha egy ajtó nyílt volna ki. Alóla pedig egy álmos hang szólt, miközben egy másik ugyanilyen szerkezet is felbukkant.
- Köszönöm, köszönöm… imádlak titeket…
Eztán a másik kabin is megmozdult.
- Átkozott vekker… - hallatszott a másik alól, és lassú, bizonytalan mozdulatokkal ült fel addigi fekvőhelyéről a rejtélyes alak, eztán a szokott helyre, az óra után nyúlkált. Ám sajnos nem otthon volt, ugyanis hiába kapadozott a levegőben, nem volt ott semmi, amit kikapcsolhatna. Eztán forró homok csapódott arcába, mire teljesen észhez tért. Pár pillanatig a szemét dörzsölgette, majd hunyorogva nézett el a távolba.
- Mi a…?
Csak ennyit tudott kinyögni a döbbenettől. Ameddig a szem ellát, csak a kietlen, zord sivatag. Rápillantott testvérére, aki még mindig a félig homokba temetett kabinban feküdt.
- Bill, ezt látnod kell! – Odasietett hozzá.
- Itt vagyok! – riadt fel azonnal, miközben hírtelen felült.
Körbenézett ő is, ám a lenyűgöző, s egyben érthetetlen látvány a torkára forrasztotta a szót. A kelő nap forró sugarai szinte az egész tájat vörösre festették. Lélegzetelállítóan szép volt.
- Hol vagyunk?!
- Fogalmam sincs…
Tom a kezét nyújtotta öccsének, és felhúzta addigi fekvőhelyéről.
- Mi a fene történt?
Hunyorogva néztek a messzeségbe, és elfogta őket a tanácstalanság. A magány tudata rémülettel töltötte el őket. A gitáros aggódó hangon szólt ikréhez, amint eszébe jutottak a korábbi események.
- Jól vagy, Bill?
- Persze, miért? – értetlenkedett az először.
De ahogy kimondta ezeket a szavakat, máris beugrott neki is minden egyes képkocka.
- Teljesen jól vagyok – folytatta eltűnődve. – A VKD és a kabin… hát persze. – Gondolkodva hátra nézett a két homokba temetett szerkezetre, majd vissza Tomra. – Olyan jó, hogy itt vagy! Hol a fenében voltál?! – kiáltotta el magát, és szó szerint a nyakába ugrott.
Tom nem tudott válaszolni, még ha akart volna sem, ugyanis Bill valósággal fojtogatta.
- Annyira hiányoztál, Tom, annyira féltem nélküled! – Könnyeit pedig csak eddig tudta kontrolálni.
- Itt vagyok, Bill, itt vagyok… - Próbálta öccsét nyugtatni, de nem volt túl könnyű dolga.
Perceken keresztül ölelték egymást, szótlanul. Bill lassacskán kezdett megnyugodni, és kicsit szipogva tolta el magát. Körbenézett, civilizáció után kutatott, de körülötte csak a végtelen látóhatár nyújtózott, ameddig ellátott. Hirtelen fordult vissza Tomhoz.
- Hol vagyunk? – kétségbeesetten pillantott testvérére.
- Nem tudom, de a lényeg, hogy jól vagy! – Tom erőltetett az arcára egy mosolyt.
De nem sokkal később újra elkomorultak. Bill leguggolt, és végigsimított az érces homokon, egy marékkal felvett belőle, majd hagyta, hogy az újai között minden egyes szem leperegjen. Megbabonázva figyelte a jelenetet, eztán megdöbbenve méregette Tomot.
- De te… te is… Mit keresel itt?!
Tom megforgatta a szemeit, aztán elmosolyintotta magát.
- Csak nem gondoltad komolyan, hogy egyedül hagylak, és, hogy kibírom nélküled?
Az énekes teljesen elérzékenyült testvére szavaitól, és a ténytől, hogy itt van vele. Pár másodpercig még azt is elfelejtette, hogy egyedül vannak egy sivatagban, és fogalmuk sincs, mit tegyenek.
- Köszönöm – Csak ennyit mondott, és még közelebb lépett hozzá.
Egy kis ideig együtt figyelték a napfelkeltét, majd ismét elkomolyodtak.
- De hol a fenében vagyunk?! – kiáltott fel a gitáros ingerülten. - És mihez kezdjünk? Merre menjünk?
- Tudtam én, hogy nem jó ötlet ez a fagyasztósdi, biztos lett volna jobb megoldás! Nem hiába volt olyan ellenszenves az a Sousocean – mérgelődött. – Meg fogom fojtani…
Bill kicsit eltöprengett, aztán a végeredmény eléggé elborzasztotta.
- És ha már meghalt? Ha már mindenki meghalt, és csak mi maradtunk? – Hangja riadttá vált.
Tom azonnal észrevette testvérén a közelgő teljes kiborulás jeleit, és még ezt megelőzően magához húzta és szorosan megölelte.
- Hé, ilyenre ne is gondolj! Ne félj, én itt vagyok, az biztos!
Bill remegve fúrta arcát bátyja vállába. Percekig csak a sivatagi szél fütyülése hallatszott, ám mielőtt teljesen megnyugodhattak volna, hangos dörrenés szakította szét a csendet. Az ikrek azonnal felkapták a fejüket, majd döbbenten figyeltek fel két távoli alakra, melyek a megszólalásig emlékeztettek két vágtató lovasra, akik vadul lövöldöznek egymásra. A távolság miatt az arcukat nem tudták kivenni, viszont az újabb és újabb pisztolylövések bizonyossá tették, hogy valóban tűzpárbajt vívó lovasokat látnak.
- Bill… te is látod...? - suttogta Tom. Bill csak szárazan nyelt egyet, majd bólintott. - Azt… azt hiszem, nem vagyunk egyedül…
A fekete hajú váratlan kétségbeesettséggel fordult vissza Tom felé.
- Mi az ördög folyik itt, Tom? Mennyi idő telt el?! Hogy kerültek ide ezek a kabin-izék, a föld alá, ás mi ez az eszement lövöldözés?!
Tom tanácstalanul fordult felé.
- Nem tudom, Bill… lehet, hogy csak forgatnak valahol a közelben… igen, minden bizonnyal erről van szó! De mindegy, valamerre induljunk el, valakivel csak találkozunk, a doki is nyilván valahol a közelben van… valaki biztos segít megtalálni.
Lassan Bill is megnyugodott, s pár perccel később már elszántan lépkedtek, bár fogalmuk sem volt róla, hogy vajon a megfelelő irányba haladnak-e…

folytatása következik. 

Kérek szépen komiiit *-*

11 megjegyzés:

  1. Tuti lett nagyon. Van egy elvont hangulata. Nagyon tetszik folytasd.

    VálaszTörlés
  2. Még suliban elolvastam csak nem tudtam komizni.
    Hallod, én megfojtalak! Ilyet írni??? Ez... ez... egy biztos baszott jó de fúh banyek... Nagyon de nagyon oltári!!! A történetvezetésen meg le vagyok taglózva. Előbb még a szakadékba estek bele most meg a sivatagba vannak a kapszulákba. Az agyam eldobom. Viszont oltári jó!!! :D

    VálaszTörlés
  3. Ez egyszerűen tuti lett.Alig vártam már a folytatást és most is várom. :)

    VálaszTörlés
  4. ez irtó szuper lett! :)) Bill tiszta aranyos volt, mikor egy kis fáziskéséssel tudatosult benne, hogy Tom vele van :)) kíváncsi vagyok, milyen kaland vár még rájuk a sivatagban :)
    puszillak ^^)

    VálaszTörlés
  5. Slash, nagyon örülök, hogy tetszett, és hát kicsit tényleg elvont :D
    Angel, nagyon aranyos vagy, köszi, hogy komiztál *-* nem sokára kiderülnek a dolgok :P
    Barbii, köszi a komiiit, örülök, hogy várod a folytatást ^.^
    Annette, kösziii, Bill mindig nagyon aranyos *.* és lesznek még érdekes dolgok :P
    köszii, hogy komiztatok *-*

    VálaszTörlés
  6. hú ez nekem elég modern :D de tök jó! ^^ kíváncsi vagyok mi lesz még ebből ;)))) siess a folytival drágaságosságom! xDxD

    VálaszTörlés
  7. hehe, Meloddy. modern? :P Ez jó ^^ sietek, drágaságosságom :P :DD

    VálaszTörlés
  8. Lol! Nagyon lol! Az egész blog lol! Imádom!*.*
    Az az igazán jó történet, amit az ember akkor is végigolvas, és juszt sem hagy félbe, ha közben másnap a végítélettel beérő számonkérése lesz...
    Nahát nekem sikerült másfél délután alatt kivégezni az összes sztoridat(a zh-imat meg elsikkasztottam jövőhétre XD)!
    És ha már itt dicsérlek orrba-szájba, akkor ugyanezzel a szusszal egy kis szívességet is kérnék tőled!Egy kis történet-, és blogmentorálásról lenne szó. Ha okés, küldök egy mailt és leírom részletesen.
    Puszi, és még még még több ilyen remek részt! XD

    VálaszTörlés
  9. hát ez iszonyatosan jó :D
    többet nem nagyon tudok hozzáfűzni
    várom a következőt:D

    VálaszTörlés
  10. Kyra, nagyon örülök, hogy tetszik a blogom :DDD és hogy tetszettek a történetek *-*
    Én nagyon szívesen segítek neked bármiben ^.^ csak abban már nem igazán vagyok biztos, hogy tudok is :s és köszönöm, hogy komiztál *__*
    IvvyHugii, nagyon örülök, hogy tetszett :D kösziii a komiit *-*

    VálaszTörlés
  11. Öhmm...hát...ez lenne a jövő? Pár perc kellett, mire felfogtam, hogy most a sivatagban vannak..vajon mi fog történni velük? *-* nagyon jó lett ;)

    VálaszTörlés